Néhány napja jelent meg a különböző technológiai témákkal foglalkozó hírforrásokban, hogy a Google anyavállalata, az Aphabet alá tartozó Sidewalk Labs nevű cég a kanadai Toronto városával együtt bejelentette egy okos város elgondolásnak megfelelő terület létrehozását.

Az 5 hektáros vízparti területre tervezett zöldmezős beruházás keretében a teljes városrész érzékelőkkel és kamerákkal lesz behálózva. Figyelni fogják a gyalogos és jármű forgalmat, ezen keresztül az utazási szokásokat, az energia felhasználást, a zajszintet, és a levegő minőségét. A közlekedésben a gyalogosok és a kerékpárosok fognak prioritást élvezni, de már önvezető taxik, és szintén önvezető árukihordó furgonok használatára készülnek. Az összegyűjtött adatokból, használati szokásokból a tervezett változtatásokat modellezni tudják majd, így hangolva folyamatosan a városrész működését az ott élők igényeihez.

Az okos város definícióját Magyarországon már kormányrendelet rögzíti (314/2012. (XI.8.)), amely olyan településfejlesztési módszertan alkalmazását várja el, „amely a természeti és épített környezetét, digitális infrastruktúráját, valamint a települési szolgáltatások minőségét és gazdasági hatékonyságát korszerű és innovatív információtechnológiák alkalmazásával, fenntartható módon, a lakosság fokozott bevonásával fejleszti”. Talán nem is a várost kellene okosnak nevezni, hanem az ott lakókat, akik mindennapi problémáikat a város által megteremtett fizikai és virtuális infrastruktúrában úgy oldják meg, hogy közben egymásra és a környezetük fenntarthatóságára is tekintettel vannak. Mivel ezek a problémák városról városra különbözőek tudnak lenni, nem lehet egységes elvárásokat megfogalmazni. Hasonlóan látom a mostani helyzetet, mint amikor bő tíz évvel ezelőtt a mobil adatátvitel megjelent, és a hálózatok üzemeltetői nagy beruházások árán országosan elérhetővé tették ezt a felhasználók számára, majd elkezdték keresni azt a hihetetlenül népszerű alkalmazást (vagy ahogy angolul mondták, a „killer application”-t), amire a felhasználók rákapva megtöltik a kiajánlott sávszélességet, és elkezd megtérülni a beruházás. De nem lett ilyen alkalmazás, illetve végül nem egy lett belőle, hanem sok kisebb megoldás, amelyek a felhasználók sokszínű igényeire adtak választ. A felhasználói szokások átrendeződése, a sok különböző alkalmazási mód végül elérte azt a forgalmi szintet, amiről a kezdet kezdetén áhítoztak. Visszatérve az okos városokra, a hasonlóságot abban látom, hogy újra jelentős infrastrukturális beruházásokra lesz – vagy inkább már van – szükség, amelyek megtérülésével nem lehet rövidtávon számolni. Arra sem szabad számítani, hogy lesz majd egy-két olyan megoldás, amelyek kipipálásával a város az „okos” jelző használatára egyből jogosult lesz. A felhasználói sokszínűséget az ott lakó és dolgozó emberek, az ott működő cégek fogják megteremteni, ők teszik majd a városukat okossá.

A megvalósítandó megoldások elbírálásánál sokat segít majd egy olyan városi jövőkép kialakítása, amelynek a kulcsszava az „élhető” lesz. Vegyük például a közlekedés területét. Valószínűleg kevés városlakó álmában szerepel az, hogy forgalmi dugóban üldögél naponta. Ez inkább rémálomba illő. Az önvezető járművek elterjedéséhez kapcsolódik egy olyan (szerintem utópisztikus) elképzelés, hogy ezzel majd eltűnnek a forgalmi dugók. Az kétségtelen, hogy a járművek összehangolt haladása csökkentheti a követési távolságot, vagy a haladási sebességek forgalomnak megfelelő távoli beállítása javíthatja a környék forgalmának dinamikáját, így növelve egy adott útszakasz jármű áteresztő képességét. De végül, ha túl sok jármű jut egy útszakaszra, meg az azt keresztező utcára is, abból torlódás, majd forgalmi dugó lesz. Nem véletlen, hogy a torontói tervekben is a gyalogosok és kerékpárosok szerepelnek első helyen, továbbá, hogy a városrész be lesz kötve a tömegközlekedési hálózatba, és az autók csak a prioritási lista legvégén szerepelnek. Okos városlakóként kénytelenek leszünk ráhangolódni erre a jövőképre, ha egy élhetőbb környezet részesei szeretnénk lenni.

Érdekes volt azt is megnézni, hogy a Google-Toronto „házassághoz” kapcsolódó, inkább technológiai érdekességet hordozó hír milyen további reakciókat váltott ki. A megítélés azért nem mindig pozitív. A már emlegetett hatalmas infrastrukturális beruházás költségét a városok szívesen megosztanák egy olyan céggel, amely hajlandó ebbe befektetni, de nem mindegy, hogy milyen áron teszik ezt. Nem lehet egy városrész, vagy akár az egész város irányítását átengedni egy olyan félnek, amely nem az ott lakók választása útján került irányító pozícióba. Egy technológiai cég sok témához érthet, de a tapasztalatait nem a városok irányításában szerezte, és nem is lehet minden működési mechanizmust átültetni egy profitorientált cég irányításából egy város vezetésére. Az együttműködési megállapodások megkötésénél ezt a városok választott vezetőinek mindig szem előtt kell tartaniuk majd.

Bodnár Balázs